Improvizáció,tradíció,szabadság

Mikor Bartók meghallotta magában az új hangot,nemigen volt mihez kötnie.
Magától jött,akár egy váratlan szerelem...még ha volt is valami előzménye.
A romantika,a klasszikus összhangzattan lehetőségei ez idő tájt kimerülni
látszottak,világ szerte ütötték fel fejüket a zene leg különbözőbb területeiből,
és korszakaiból építkező stílusok,hangok.Megszólalt a jellegzetesen francia,
a jellegzetesen orosz,a jellegzetesen magyar.
Mindeközben az eladdig mondhatni lassú érlelődés az új világban is
meghozta gyümölcsét,a kultúrák ütköztetéséből itt is merőben új formák,
és melódiák nőttek elő.
A világ eleve gyorsabban látszott változni,mint azelőtt bár
mikor,s ezt az életérzést tudatosan,vagy ösztönösen,de a kor kultúrája is
lekövette.
Ehhez kicsit is hasonlót talán a korai reneszánszban tapasztalhattunk,ám
a két folyamat méretei között több nagyságrendű a különbség.
A festészetben megjelent az impresszió,majd az absztrakt,az irodalmárok
is egyre több íratlan szabályt rúgtak fel.
Megtörtént az,ami korábban lehetetlennek látszott : a szubkultúra
összeért az akademikussal,sőt,mérkőzni hívta,és nem egyszer
győzedelmeskedett is.
A folyamat több irányú.Bartók ismét csak tökéletes példa erre,hisz míg
kompozícióiban előszeretettel használja az eladdíg mostohaként kezelt
disszonanciát,eközben népdalokat gyűjt,sőt,nem átallja az ősi,egyszerű
zenét a leg modernebb hangzásokkal ötvözni.
Ha valaki akkoriban úgy talál nyilatkozni,hogy a tradicionális értelemben
vett "komoly zene" néhány évtizeden belül gyakorlatilag kihal,avagy a
zenei kultúrában csak sokadrangú szerepet játszik,bizonyára nem veszik
komolyan.Hisz végre elérkezni látszott az önkifejezés totális szabadságának
kora,mely mintegy megnyitja a végtelen lehetőségek tárházát!
Érdekes megfigyelni a közönség viszonyát mindehhez a változáshoz.
Valószinüleg nem változott annyit e néhány évtizeden belül az emberi agy
felépítése,hogy radikálisan nagyobb legyen a befogadóképessége az új
dolgok iránt,valahogy - talán tudat alatt - mégis történik valami,ami arra
ösztönzi az embereket,hogy legalább is megpróbáljanak a lehetőségeikhez
mérten a leg nyitottabban viszonyulni a hirtelen változásokhoz.
Tehát ha nem is teljességgel zökkenő mentesen,de végül mégis csak
elfogadták Debussyt,Prokofievet,Gershwint,Muszorgszkijt,Saint-Saensot...
Az elfogadás mértéke az idő előre haladtával ráadásul erősödik,hisz a
modern művészet korai úttörői között azért akadnak még olyanok,mint
VanGogh,kiket gyakorlatilag értetlenség,és tudatlanság övez.
...
Az improvizáció gyakorlata viszont ezen időkben is - akár csak korábban -
valahogy megbújik a sorok - a kész,lekottázott,majd előadott művek -
között.A zenészek,zeneszerzők evidenciának tekintik a létét,valahogy
úgy,mint a zeneelméletét,vagy a különböző zenei formákét,melyek sokat
segítenek az önkifejezésben,de nem állják meg a helyüket,mint önálló
"tudomány".
Hogy ez mikor alakult így pontosan,nem tudható.J.S. Bach kézirataiban
- legfőképpen természetesen a verseny műveknél - még szerepel egy-egy
üresen hagyott ütem a partitúrában,arra utaló jelöléssel,miszerint is az
adott szólistának itt saját rögtönzésre nyílik lehetősége,mintegy
bemutatván ezáltal a darab kapcsán felmerülő saját gondolatait,érzéseit.
Gyakorlatilag rejtély,miért pont a klasszikus zene fentebb említett,a
világ zenéiben feloldódó,végre szabadon szárnyaló korszakában veszíti
el jelentőségét az improvizáció.Tény viszont,hogy oktatása a zenei
iskolákban pont ez idő alatt elcsökevényesedik,majd végképp eltűnik,
hogy helyét épp azon szabályszerűségek,és formák tanítása vegye át,
melyeket a modern zene igyekezett maga mögött hagyni.
Hogy ennek az eredménye mi lett,ma már látjuk - a klasszikus zene a
zenében betöltött "elit" jellegét elvesztette,helyét azonban csak részlegesen
vette át egy másik - a rögtönzést annak megillető helyén kezelő - műfaj :
a jazz.
Hogy miért csak részlegesen?Nos,egy-egy művészeti ág megkötöttségeitől
való "szabadulása" általában nem egyirányú folyamat.Áll ez persze az
eleve "szabadon született" stílusokra is.A lehetőségeket kihasználni több
féle formában is lehet : ugyan úgy meg van a lehetőség a dolog felemelésére,
mint elsekélyesítésére.A klasszikus zene felemelését megleljük például
Bartóknál,a harmóniavilág egészen újszerű megközelítésében,avagy
Ravelnél,kinek "Boleró"-ja tulajdonképen fittyet hány minden addig
használatban levő zenei formára,elsekélyesítését pedig megtaláljuk a
különféle vonós zenekarokra írt slágerízű képződményekben,vagy egyes
- unalomig ismert frázisokat felvonultató - filmzenékben.
A jazzel ugyan ez a helyzet.A XX. század nyolcvanas éveire tulajdonképpen
felismerték,felhasználták,majd leamortizálták szinte valamennyi formáját,
azóta ezek ismétlése folyik több-kevesebb sikerrel.
Időközben sorra születtek a különféle műfajok,mintegy betölteni kívánván a
klasszikus zene meghatározó szerepének megszünése után keletkezett űrt.
Ezek egy része a minőség igényével lépett színre,mások a közönséget
próbálták kiszolgálni,míg aztán megtörtént itt is,ami az élet többi részén:
az anyagi érdekek mentén való hozzáállás kizárólagosodása.
Innentől kezdve a folyamat megfordult.Nem volt szempont többé a zene
építő,lelket emelő céllal történő "felhasználása",új stílusok,új hangok
megalkotása,és a közönség sem azzal a korai huszadik századi - részben
persze sznobizmus táplálta,de - követő,érteni vágyó magatartással fordult
a muzsika felé,hanem azt elkezdte egyfajta őt kiszolgáló,könnyed
szórakozásnak tekinteni.
A zene túlnyomó része visszaesett a különféle már jól kipróbált elemeket,és
formákat felvonultató iparággá,ami értelem szerűen kizárja a kreativitás,
a megújulás lehetőségét.
Igencsak visszás helyzet,hogy most,midőn a technika valóban megteremtette
a lehetőségét gyakorlatilag végtelen számú hangzásnak,hogy a különféle
kultúrák hagyatéka az interneten szinte bár melyik gyakorló zenész számára
elérhető,alakulnak ki a különféle,becsontosodott archeotípusai a zenészeknek.
A rock talán még eklatánsabb példája ennek a folyamatnak,mint a jazz.A
kezdeti,új hangzásokat kereső,némileg lázadó jellegű mozgalomból mára
egy árucikk lett,ami azonban csak úgy,és akkor eladható,ha magán viseli
az évtizedek folyamán reá rakodott,és hozzá csatolt sallangokat: ebben
benne foglaltatik a tipikus gitár hangzások egy szűk csoportja,megfelelő
öltözék,és hajviselet,és persze minél több füst,és reflektor.
Mióta az újkori történet kezdetét vette,megfigyelhetőek persze bizonyos
gyakorta ismétlődő tendenciák - a kultúra területén ugyan úgy,mint
például az öltözködésben.Valami divatba jön (ehhez általában hozzá tartozik
egy egyéniség,vagy egy szűk csoport,kik korukat megelőzve már felfedték,
megélték,megalkották ama bizonyos "dolgot" - többnyire mellőzve,sokszor
heves társadalmi ellenkezés közepette),átveszi a vezető helyet az adott
irányzatban,majd dekadenssé válik,s végül divatjamúlttá.Ha a jelenség
értékeket hordoz,azok általában túlélik magát a jelenséget,és valamilyen
formában bele épülnek az adott kor kultúrájába.No,és akkor megint jön
valami más,ami átveszi a vezető szerepet...
Ez a "lánc" szakadt meg valamikor az "orwelli dátum" körül.Hogy pontosan
mikor,azt persze nem lehet megmondani,tény viszont,hogy immár negyed
évszázad,azaz egy bő nemzedéknyi idő eltelt,a nélkül,hogy a kultúra újra
éledt volna hamvaiból...egy-két kivételes megnyilvánulástól eltekintve,
persze.
...
S itt jön a képbe ismét csak : az improvizáció.Ma lassan már a leg több
rögtönzést megengedő műfaj,a jazz is egyre inkább patternekre épül - a
bizonyos irányzatokhoz tartozó,bizonyos "nagyok" által kitaposott utakat
járják egyre többen...sőt,némelyek technikailag egyre tökéletesebben!
Ma lehetetlen lenne elképzelni,hogy "képbe kerüljön" egy Thelonius
Monk,vagy egy Mal Waldron technikai adottságaival "megáldott" előadó.
Sokkal nagyobb esélye van egy szorgos,ám még csak véletlenül sem
tehetséges egyénnek,aki 5-10 percig képes lekötni a közönség figyelmét
"brilliáns futamaival" - melyek azonban egy valóban képzett zenész
számára nyilvánvalóan nem egyebek néhány látványos,ám minden
mondanivalót nélkülöző ujjgyakorlatnál.
A zene más formái : a pop,a techno,a rock,a sláger,vagy a ma újfent divatba
tornászott operett,és musical meg természetszerüleg semmi féle teret nem
engednek a rögtönzésnek.A korai rock zenékben még meg volt ez az igény,
mára azonban tökéletesen kihalt.
Mióta létezik internet,a lemez,majd CD kiadás csaknem teljesen megszűnt,
a ma zenésze kénytelen folyamatosan turnézni,hogy "el ne felejtsék".Nos,
a stúdió felvételek készítésénél megengedhető volt néhány hiba,mert azokat
a technika eszközeivel utólag korrigálni lehetett - merészebb lett tehát a
zenész is,ami a kísérletezést illeti.
A színpadon nincs helye a hibának - minden előre meg van "komponálva",
nem is beszélve arról,hogy ez esetben - mint ahogy a klipeknél - a látványra
legalább annyi hangsúly helyeződik,mint az audio élményre.Valójában ez
utóbbi rovására.
Mi lenne hát a "megoldás"?
Ahogy a rögtönzés "ki lett tagadva" a klasszikus zenei oktatásból,a műfaj
elvesztette vezető szerepét.Ahogy a rögtönzés zenei közhelyek felvonultatásává
silányodott a jazzben,a rockban,a bluesban,úgy ezek is elvesztették vezető,
társadalom formáló erejüket.
Nem ártana tehát vissza nyúlni a gyökerekhez...hisz a zene évezredeken
keresztül szabadon fomálható,áramló,spontán,őszinte,és tehetségre épülő jelenség
volt,az emberiség kultúrájának egy igen fontos része...a leg kevésbé
az anyagi világhoz "tapadó" művészet.
Talán illendő lenne ismét csak méltó helyén kezelni.


Improvizáció:"A zenében improvizáció alatt annak kigondolását és egyidejű
hangzó megvalósítását értjük. Ez lehet szabad improvizáció; ilyenkor bármit
lehet játszani, ill. a kötött improvizáció, amikor meg van adva egy téma,
dallamfoszlány, ritmusképlet, akkordsor stb., amihez alkalmazkodni kell."
Wikipédia


Magyar Zenész Bázis

Hozzászólás

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Magyar Zenész Bázis –nak.

Csatlakozzon a(z) Magyar Zenész Bázis hálózathoz

A Zenészbázis Kártya birtokosai több, mint 1000 elfogadóhelyen használhatják kártyájukat országszerte! Hol tudod használni? Üzemanyagtöltő állomásokon, élelmiszerboltokban, éttermekben stb...folytatás

  

© 2019   Created by Operator.   Működteti:

Profilkártyák  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek