"Én szóltam" - Magángondolatok egy tiltakozásról

"Egy országot a zenéje jellemez. Népzenétől az aktuális tánczenéig a saját nyelvén előadott és megteremtett művei. Ezeknek a műveknek a médiában való szereplése és szerepeltetése kötelesség. Tessék szíves a 40%-ot minimum betartani, betartatni!"

                                  Babos Gyula - Jazz zenész    a magyar zenei kvótáról


















Nem az ellenkezés vagy a kötekedés miatt, de úgy érzem, egy másik megvilágításból is szükséges kommentálni azt a hírt, mely szerint hatvanöt népszerű magyar zenész nyilatkozatban tiltakozott a magyar zeneműnek, médiatörvényben megfogalmazott definíciója miatt. Az ügy nem annyira egyszerű, mint első olvasatra látszik. Az is tény, hogy a tiltakozás alapgondolata véleményem szerint is helyes, ez nem is kérdés, de ebben a formájában hiányos és végzetes öngólhoz is vezethet.

 

Feltételezem hogy mindenki tisztában van azzal, hogy egy ilyen definíció megalkotása kényes feladat, azzal hosszú időn keresztül maga a szakma is bírkózott. Ahhoz hogy a törvény világosan és megkerülhetetlenül tudjon a törvényalkotó szándéka szerint szabályozni, mégis pontos megfogalmazás szükséges. Ha ez mind nem volna elég, arra is figyelemmel kell lenni hogy egyéb szempontokat is szem előtt tartsunk, például az Európai Unió alapszerződéseivel sem ütközhetnek a hazai szabályok. Tény, hogy az így kialakult végeredmény több szerzőben ellenérzést váltott ki, véleményem szerint jogosan, de a 65 zenész nevével fémjelzett nyilatkozat, akkor sem a helyes megoldás irányába tereli a figyelmet. Ezért tiltakozom a tiltakozásuk jelen formája ellen. Nem vagyok magyar zene- vagy magyar nyelv fetisiszta és hozzáteszem, hogy utálok tiltakozni, mert ebben a szakmában általában az a "hülye", aki szólni mer. De szólnom kell, mert elkötelezettje vagyok a hazai zenésztársadalmat érintő ügyek jobbátételének, szóval ide lőjetek - ha akartok.

 

Akkor lássuk a médiatörvény ide vonatkozó bekezdését:

 

37. Magyar mű:
a) azon mű, amely eredetileg teljes egészében magyar nyelven készült,
b) azon mű, amely eredetileg több nyelven készült, de időtartamát tekintve eredeti magyar nyelvű része hosszabb, 
mint bármelyik másik nyelven készült része,

c) azon mű, amely eredetileg valamely, Magyarország által elismert nemzetiség nyelvén készült, ha tárgya az adott nemzetiség magyarországi életével, kultúrájával van összefüggésben,

d) az olyan zenei műsorszám, amely magyar nyelven kerül előadásra, vagy amely Magyarország által elismert valamely nemzetiség nyelvén kerül előadásra, ha az adott nemzetiség Magyarországhoz kapcsolódó kultúrájával van összefüggésben,

e) az olyan instrumentális zenei műsorszám, amely - elsősorban szerzője vagy előadója révén - a magyar vagy Magyarország által elismert valamely nemzetiség Magyarországhoz kapcsolódó kultúrájának részét képezi, vagy

f) azon filmalkotás, amely a mozgóképről szóló törvény értelmében magyarnak minősül.

38. Magyar zenei mű: magyar műnek minősülő szöveges vagy instrumentális zenei mű.

 

Valószínűleg a jogalkotó figyelmét elkerülte, hogy miközben célja szerint védeni kívánta a globalizált világ nyomása alatt az ízig-vérig magyar zenei műveket, vérig sért jópár magyar szerzőt. 

 

De mi volt a cél? 

Tudomásom szerint, évekkel ezelőtt, a jogalkotó azon zenésztársadalmi nyomásnak engedett a kvóta bevezetésével, mely szerint a magyar közönség számára magyar dalokat alig közvetítő rádiókat valahogy rávegye zeneszerkesztési gyakorlatuk megváltoztatására és annak eredményeként helyet adjon a magyar daloknak is. Mindez azért is volt fontos, mert a CD eladások csökkenése, az internetes kalózletöltések növekedése a zenészek bevételeit oly mértékben csökkentették, hogy megélhetésük is komoly veszélybe került. Koncertek is csak akkor vannak, ha a dalok ismertségre tesznek szert, eljutnak közönségükhöz. Végülis a rádió "csinál" slágert, nem igaz? Oly mértékben vált élhetetlenné az egyszerű zenész élete, hogy a kvóta igénye egyfajta utolsó segélykiáltásként ért el a jogalkotóig. Példaként felhozható a közkedvelt francia kvóta, amely alapvetően nyelvi alapon határozza meg a műveket.

Röviden összefoglalva: a hazai zenészek a saját piacukon kértek egy kis helyet maguknak. Szerintem joggal.

 

Megtörtént

A kvóta bevezetésre került és elindult egy folyamat, amely sok rádiósban ellenérzést vátott ki, hiszen egy rádiós vagy zenei szerkesztő sem szereti ha beleszólnak saját koncepciójának kialakításába, itt-ott hivatkozva a sajtószabadságra is. Ezzel is egyet kell értenem, mert az éremnek két oldala van és egyéb tevékenységemből fakadóan közelről látom és hallom hogy a rádiózás sem könnyű szakma, ha jól és gazdaságilag is eredményesen akarod csinálni. A kezdeti vihar elcsendesült, majd jött a tavalyi törvénymódosítás és annak nyomán a felismerés: Akkor a dalom már nem is magyar zene? Talán én sem vagyok az? - tipikus magyaros túlzással fűszerezve. 

 

Valós a sérelem?

Minden érintett azzal volt elfoglalva, hogy most magyar-e a zenéje vagy sem, miközben a lényeg sokkal mélyebben húzódik. A magyar zene, médiatörvényben meghatározott definíciója alapján lehetséges besorolni a dalokat abban az értelemben hogy azzal lehetséges-e a kvóta teljesítése, avagy beleszámít abba vagy sem. Ez csupán a szabályozás miatt vált szükségessé és nem a szerzők vagy előadók magyarságának általános meghatározásának igényéből fakadóan.

Ahogy fentebb említettem, együttérzek azon szerzőkkel, akik sértve érzik magukat, de mindezek ellenére abban is biztos vagyok, hogy kár vagy hátrány egyiküket sem érte. A kvótával kapcsolatban van egy téveszme, amely arra sarkallja az érintett szerzőket és előadókat, hogy "ne akarjanak kimaradni a 35%-ból", és itt keveredik össze a két dolog. A kvóta nem határozza meg, pontosabban nem maximalizálja hogy maximum 35% magyar zenét lehessen játszani. Ezért a 35% nem egy olyan kalap, amibe bele kell kerülni, mert ha nem férek bele, akkor elvesztem. Az sem előírás, hogy kizárólag olyan magyar szerzők vagy előadók által jegyzett dalokat kell játszani a rádiókban, amelyek szövege is magyar, tehát amennyiben egy dal jó, legyen az bármilyen nyelven íródott, azt a kvóta ellenére és azon túl is szabadon játszható. Egy rádió, döntése szerint, akár 60%-ban is játszhatna magyar nyelvű dalokat, de épp úgy játszhatja az angol nyelvű magyar szerzeményeket is. Annyit kell ebből megérteni, hogy a 35% egy olyan minimum, ami a rádiókban, a magyar szerzemények számára biztosít garantált helyet. Ezt pedig senki sem nézi nagyítóval. Ha ezen túlmenően "beesik" egy jó dal, azt - jó esetben - kvótától és nyelvtől függetlenül úgyis játszani fogja a rádió. 

 

Nézzük egy másik oldalról

Ha azt vizsgáljuk hogy kezdetben a 35% minimumában együtt lehetett letudni az összes magyar és idegen nyelvű magyar szerzeményt, akkor a tavaly nyáron hatályba lépett változás - amelyet most a hatvanötök támadnak - még javított is a körülményeken. Azóta valóban csak magyar nyelvű szerzeményekkel lehet teljesíteni a 35%-ot, és kényszerűen, azon felül kap helyet a fennmaradó többségi 65%-ban minden más, ami szintén magyar szerzemény, de idegen nyelven íródott. Az a vicc hogy ez az állapot leginkább a magyar zenésztársadalom számára jó, még azok számára is, akik most támogatják a hatvanötök kezdeményezését, leszámítva azt a tudatot, hogy vannak olyan szerzők és előadók, akiket lelkületükben sért - ismétlem jogosan - hogy egyes idegen nyelven alkotott dalaik a jelenlegi médiatörvény szerint nem számítanak magyar zenének. A sértett tudat által korbácsolta tett, amely most  hatvanöt zenész nyilatkozata alapján, akár el is söpörheti az eddigi eredményeket, mert rossz esetben bár méltó definíciót kap a magyar zene, a változás azonnali következménye az is lehet, hogy a rádiók letudják a 35%-os kötelezettségük nagy részét az angol nyelvű dalokkal. Ezért még csak haragudni sem lehet rájuk és még akkor is igazuk lesz, ha közben röhögnek a magyar zenésztársadalom öngólján.

 

Tiltakozás

Talán érthető hogy ezek után kötelességemnek érzem jelezni, hogy az általam is vitatott "hatvanötök javaslata", mely szándékában alapvetően jónak látszik, gondatlanságból vagy szándékosan, de nem számolt a következményekkel és ha nem vagyok olyan jóhiszemű, akkor mégis vélelmezem hogy azok akik a beadványt kezdeményezték, a támogatóik előtt részben vagy egészben elhallgatták a lehetséges káros következményeket. De jóhiszemű vagyok és nem feltételezek ilyet. Annyit lehet még tudni, hogy az Artisjus is mögé állt az ügynek, büszkén hirdetve hogy az általuk javasolt "jó szöveggel adta be Karácsony Gergely a javaslatát" A javaslat alább látható, olvasható: http://www.parlament.hu/irom39/10051/10051-0007.pdf

 

Volna mit elemezgeti a hatvanötök nyilatkozatán, mert hihetetlen mondatai vannak, de nem a részletes elemzés viszi előbbre az ügyet, így csak ad hoc kiemelve egy-egy részt, érintőlegesen írok róla. A hatvanötök által kiadott nyilatkozat egyik pontja így fogalmaz:

 

"Nem világos, mi a szabályozás célja, de az biztos, hogy a rádiós zenei kvóták alkalmazásakor hátrányt jelent a nem magyar nyelven íródott művek számára." 

 

Számomra inkább az nem világos hogy olyan emberek is aláírták ezt a nyilatkozatot, akik maguk is részt vettek velem együtt abban a küzdelemben, ami a kvóta létrejöttét szorgalmazta. A kvóta szándékos félremagyarázása, ha valaki úgy akarja beállítani, hogy ez által korlátozva van az idegen nyelvű magyar dalok játszása. El sem hiszem, hogy nagyjából 2 év alatt eljutottunk odáig, hogy már az idegen nyelvű magyar dalok védelmének küzdelméről olvasok olyan nevek részvételével, akik korábban az ellenkezője mellett voksoltak. Hogy lehet ekkorát fordítani a világon és önmagunkon emberek? Ezt a gondolatmenetet nyugalmunk megőrzése végett itt és most be is rekesztem, inkább lazítanék a hangulaton. A kvóta jelentőségét és szerepét szerintem senki sem tudja érzékletesebben leírni, mint Besenyő N N N István, azaz Besenyő Nagyon-Nagyon-Nagy István...

 

Besenyő Pista bá' rövid és tömör példabeszéde a kvótáról

Na, de kéééérem! Az angol nyelvű magyar dal az olyan, mint a csirkés gyros. Nagyooon finoooom! De mégsem ő az eredeti... 

 

Mer' mit mond Pista bá' ? 

Azt hogy egy dal, ami nem instrumentális, zenéből és szövegből áll. Példája egyszerűségéből könnyen kitalálható hogy a gyros maga a dal, a hús a dal eredeti nyelve és a többi összetevő a zene, avagy a hangszerek sokasága. Ha a gyros őshazájában cél volna védeni nemzeti ételüket, az eredeti recept valószínűleg a birkahúst fogadná el, mint fő összetevőt. Ettől még ugyanúgy szeretik, elkészítik és el is adják a csirkés változatot. A csirkés gyros-t valószínűleg a külföldiek veszik leginkább, mert azok finnyásak az eredetire, és a csirkés-gyros előállítói bizonyára azt is tudják hogy bár nagyon sikeres termék az övék, sőt kell is a piacon, de hazájukban csak is a bárányhússal készült termék lehet védett és eredeti címkével ellátot. Valószínűleg ezt nem is vitatnák, már csak a nemzeti örökségük iránt tanusított tiszteletből fakadóan sem.

 

Mit is akartok? De tényleg...

Az a kérdés hogy tiszteletre méltó zenészek mit nem értenek ezen? Miért kell önérzeti problémát kerekíteni valamiből, ami nem az? Miért akarja bárki azt az érzetet kelteni hogy őt diszkriminálják? És ha így érzik többen, miért nem úgy akarják megoldani a problémát hogy közben ne veszélyeztessék zenésztársaik sok küzdelem árán kiharcolt lehetőségeit? Vagy ennyire rosszul látom és puszta anyagi és érvényesülési érdek áll az egész mögött? Mert ha igen, akkor egy szűk csoport médiatörvény hack-jéről van szó. Ha pedig azért tüntetnek, mert nem érzik versenyképesnek idegen nyelvű dalaikat a világból érkező versenytársakkal szemben és ezért inkább belepasszíroznák magukat a kvótába, akkor az a kérdés hogy minek próbálkoznak idegen nyelven? Mert míg a magyar nyelvű dalok önbizalomhiányát megértem a világslágerekkel szemben, az utóbbit már nem.

Persze példából is bőven akad, mert a hatvanötök beadványa is előszeretettel sorakoztatja fel érveit, hogy "e logika alapján nem volna svéd zene az Abba, és nem volna izlandi Björk sem" 

Nem is kell ezt túlreagálni, mert véleményem szerint senki nem volta kétségbe soha hogy az Abba svéd, de azt sem hogy Björk izlandi. Aki nem biztos abban hogy ez épp így működik nálunk is, az elég ha arra gondol, hogy a Compact Disco, Jamie Winchester vagy épp a Freshfabrik esetében sem hisszük hogy volna olyan, aki nem úgy tekintene rájuk, mint magyar produkciókra. És pont. Ez a sor is folytatható volna, de nincs értelme. Nem a médiatörvény egy a szabályozáshoz szükséges definíciója fogja meghatározni hogy valójában mi a magyar zene. A definíció csupán technikai eszköz, a szabályrendszer cél szerinti működésének biztosítására. 

 

Van megoldás?

Véleményem szerint az egészet annyival el lehetne intézni, hogy a médiatörvény nem tesz különbséget a magyar zenei mű definíciójában az idegen nyelven készült- és az eredetileg teljes egészében magyar nyelven készült mű között, amennyiben magyar szerzői teljesítmény eredményeként született. Ezzel megszűntetné a sérelmeket és ezt akarják a hatvanötök is, tehát alapvetően van egyetértés. Azonban ez a szép cél nem kapott kellő figyelmet, ezért az én észrevételem itt kezdődik. Egy újabb pontban rendelkezni kellenne arról - és ez a legfontosabb számunkra - hogy az idegen nyelven készült magyar szerzemények ne legyenek beszámíthatók a magyar zenei kvóta teljesítésébe. Ez a megoldás úgy tarthatná fent a kvóta eredeti célja szerint biztosított lehetőséget a magyar zene számára, hogy közben maximalizálná is a magyar- és idegen nyelvű magyar dalok megjelenési lehetőségeit.

Egy kis matek: 35% magyar nyelvű dal a kvóta teljesítésére + azon felül akármennyi idegen nyelvű magyar dal a fennmaradó többségi 65%-ban, akárhogy is nézem, több annál, mint ha 35% magyar nyelvű dal + idegen nyelvű dal együtt teljesítené a kvótát. Az előbbi a javaslatom alapján megfogalmazott eredmény, az utóbbi a hatvatnötöké. Ez a lényegi üzenetem és ezért a tiltakozásom. Engedjétek meg hogy a továbbiakban kicsit az Egyesület szemszögéből is fogalmazzak:

 

A Magyar Zenészbázis Egyesület által is támogatott megoldás:

  • Javasoljuk hogy az idegen nyelven született zenei alkotások magyar zenei műnek minősüljenek. (A hatvanötökkel teljes egyetértésben.)
  • Javasoljuk hogy az idegen nyelven született zenei alkotások ne legyenek beszámíthatók továbbra sem a zenei kvóta teljesítésekor. (Ez az a pont, mely nélkül az előbbi jószándékú megfogalmazás hatástalaníthatja a kvóta erejét, kvázi megsemmisíti azt.)

 

Az Egyesület további alternatívákra is nyitott, kész együttműködni bármilyen szervezettel, magánszemélyekkl a mindenki számára legelőnyösebb megoldás megfogalmazásában és érvényre jutattásában. A fenti két pont csak egy kiindulópont. Sokféle alternatíva elképzelhető. Akár úgy hogy a kvóta emelkedik és a megemelt rész kimondottan az idegen nyelvű magyar dalok számára volna fenntartva, vagy a 35% emelkedik 4O%-ra és azon belül pl. 15% az idegen nyelvű magyar dalok számára volna fenttartva. Lehetőség sokféle van, de ahhoz kommunikálni kellene és nem megosztani a zenéstársadalmat infóhiányos kezdeményezésekkel. Én, Mi, nyitottak vagyunk bármilyen ÉRTELMES megoldásra, melyet lehet támogatni.

 

A fenti két pontos javaslat-gondolat szerint is teljesülhet mindannyiunk igénye, nem lenne méltatlan helyre pozíciónálva egyetlen idegen nyelven íródott magyar szerzemény sem, de nem sérülne a kvóta sem. Javaslatunk érvényre jutásával minden hazai szerző nyerhet, ugyanis - most ismétlem önmagam - ha a 35% kvótát az eddig nélkülözött magyar nyelvű dalok kell hogy kitöltsék, és a fennmaradó többségi 65% még nagyobb teret hagy az idegen nyelven született dalok számára, az bárhonnan nézve nagyobb lehetőség, mint 35%-ban együtt letudni az egészet.

 

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a hazai rádiók azért nincsenek beoltva magyar zene ellen, épp most írt alá a Magyar Zenészbázis Egyesület egy bizakodásra okot adó együttműködést a Helyi Rádiók Országos Egyesületével. Továbbá ne felejtsük, hogy a kvóta nem előírás arra vonatkozóan hogy a rádiók milyen dalokat játszanak, csupán Besenyő Pistabá' megfogalmazásában, nemes egyszerűséggel a "gyros-t" védi. Egy valóban jó dalt, legyen az magyar nyelven íródott vagy idegen nyelvű, a rádiók játszani fogják szabályok nélkül is. Persze biztosítéknak nem árt a kvóta :)

 

Az hatvanötök indítványát ezért óvatlannak tartom, mert az angol nyelvű dalok, korábbi mindent elnyomó többségével szemben felállított kvóta, a hatvanötök eredeti javaslata szerint "megsemmisülhet", hatástalaníthatja a törvény korábbi módosításakor megfogalmazódott cél megvalósulásának legfontosabb biztosítékát. A támogatókat pedig annak ellenére hogy barátaim is vannak köztük, nem teljesen értem, mert számomra világosan látszik, hogy egyéni és zenésztársadalmi érdekeik ellenére adják valamihez a támogatásukat.

 

A javaslatomat, észrevételemet eljuttattam a megfelelő helyekre, felvettem a kapcsolatot személyesen is az érintettek egy részével, ezért bízom benne hogy sokan még időben "felébrednek", és gondolataimat beépítik a javaslatukba, kommunikációba kezdenek, ahogy abban is bízom hogy a hatvanötök javaslata ebben a hiányos formában nem érvényesül, mert a legkevésbé sem szeretném a későbbiekben azt mondani: én szóltam.

 

Peace!

 

Lányi Lala

 

Update1:
Több, az ügyben érintettel is beszéltem azóta telefonon és sajnos a fentiekre nem tudtak megnyugtató választ adni, miután aggodalmaimat megosztottam velük, sőt, többségükben hozzám hasonlóan látták a problémát.

 

Update2: (márc.6)
A mai napig senki nem vállalta nevével és arcával hogy ő kezdeményezte volna a tiltakozást, a félrevezetett zenészek mögé bújva élvezi a kavart vihar eredményét. Információm szerint az Artisjus viszont kihátrált az ügy mögül, hivatalosan már ők sem nyilatkoznak semmit, ami beszédes reakció. Az is látható hogy ideológiai kérdésként tálalták az amúgy médiaszabályozási feladatot. Jelen információim szerint az aláírók sem tudták pontosan hogy mihez adták nevüket, ráadásul a beadás előtti este, az utolsó pillanatban, kapkodó sürgetéssel próbálták őket támogatóként bevonni. Az egész módszertan tisztességtelen szándékot sejtet.

 

Update3: (márc.7)
Hivatalos úton, minden döntésben érintett megkapta ill. megkapja a törvénymódosítási javaslat jelenlegi helytelen formájával kapcsolatos "aggodalmunk" összefoglalását, amit tényekre épített érvekkel kívánunk korrigálni, helyes útra terelni.

Update4: (márc.9)

Az ügy jogi háttere is figyelmet érdemel. Jelenlegi ismereteink szerint nem tehetünk különbséget a művek között pl. állampolgári alapon, tehát hogy a "magyarok" bizonyos előnyöket élvezzenek az EU egyéb tagjaival szemben. EZÉRT IS VAN A NYELVI ALAPÚ KVÓTA. Ez a kvóta nem ütközik a "szolgáltatások szabad áramlása" szabályával. A hatvanötök, olvasatunk szerint, "állampolgárság alapú" megkülönböztetést szeretnének, ami nem nyelvi alapon tesz különbséget és ez - tudomásunk szerint - ütközik az uniós szabályokkal. Így hiába támogatjuk őket abban hogy "minden minősüljön magyar alkotásnak, ami magyar alkotóhoz köthető", valószínűleg nem helyes a megközelítés. Ez viszont jó hír abból a szempontból hogy talán meg tudjuk védeni a jogilag is helyes, nyelvi alapú kvótánkat. Tehát jószándékú támogatásunk mellett kiemelt észrevételünk egyre inkább jogosnak is tűnik.

Egy kis info: A "nemzeti kvóta" nem EU-s szabály (ellentétben az európai kvótával), azt az EU csak engedi. Ugyanakkor a jogértelmezése szerint az nem lehet diszkriminatív, azaz nem ütközhet a "szolgáltatások szabad áramlása" szabályával. Azaz, kifejezett szabály erre nincs, általában az Európai Bíróság által eldöntött ún. Uteca-ügyre (spanyol ügy) szoktak hivatkozni Brüsszelben.


Aki feketeövesnek érzi magát a témában, az olvassa tovább:
C-222/07. sz. ügy: A Bíróság (második tanács) 2009. március 5-i ítélete (a Tribunal Supremo [Spanyolország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Unión de Televisiones Comerciales Asociadas (UTECA) kontra Administración General del Estado (Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — EK 12. cikk — Állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalma — EK 39., EK 43., EK 49. és EK 56. cikk — Az EK-Szerződésben biztosított alapvető szabadságok — EK 87. cikk — Állami támogatás — 89/552/EGK irányelv — Televíziós műsorszolgáltató tevékenység gyakorlása — A televíziós műsorszolgáltatók arra vonatkozó kötelezettsége, hogy működési bevételeik egy részét európai játék- és tévéfilmek előzetes finanszírozására fordítsák, és e finanszírozás 60%-át olyan alkotások készítésére szánják, amelyek eredeti nyelve a Spanyol Királyság valamely hivatalos nyelve, és amelyeket többségükben a spanyol filmipar készít

Update5: (március12)
Örömmel jelzem hogy ma, a Parlament, bölcs döntése nyomán, elutasította a hatvanötök Karácsony Gergely által benyújtott, általunk vitatott módosítási indítványát. A Magyar Zenészbázis Egyesület nyilatkozata itt olvasható. Köszönjük a támogatást!


Magyar Zenész Bázis

Magyar Zenész Bázis

A Zenészbázis Kártya birtokosai több, mint 1000 elfogadóhelyen használhatják kártyájukat országszerte! Hol tudod használni? Üzemanyagtöltő állomásokon, élelmiszerboltokban, éttermekben stb...folytatás

  

© 2019   Created by Operator.   Működteti:

Profilkártyák  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek